Ilyen lett készen:
A készítés menete:
1) A körvonalak átrajzolása a textilre
- a kapott matricát beszkenneltem, majd a kapott képet a célnak megfelelően módosítottam
- miután kitaláltam, mekkora legyen a gyűrűpárna, végiggondoltam mekkora is legyen a hímzés mérete - ennek megfelelően a Word-be bemásolt képnek beállítottam a befoglaló méreteit, majd kinyomtattam
- a képet egy transzferceruzával átmásoltam egy zsírpapírra és vasalóval rögzítettem a képet egy napvásznon (a másolásról itt olvashatsz részletes leírást!)
- a napvászonra ragasztós közbélést vasaltam, hogy kissé jobb tartása legyen a szövetnek
- a mintát egészen világos kék színnel hímeztem
3) A párna elkészítése
- a hímzést átvasaltam
- a színoldalt méretre vágtam, majd kivágtam egy, a színoldalhoz képest kissé nagyobb méretű darabot is, melyet szintén ragasztós közbéléssel merevítettem
- a színoldali darabot rátettem a hátoldalra (színt szín felé fordítva) és rágombostűztem
- körbevarrtam a párnát úgy, hogy a kifordításhoz kihagytam egy kis részt, majd a felesleget körben levágtam és kifordítottam a párnát
- ismét átvasaltam az anyagot, majd finoman kitömtem (a párna épp csak kicsit tömött, elég lapos!), a kihagyott kis részt fehér cérnával bevarrtam
Még az előtt, hogy elkezdtem volna a párnát, alaposan megfontoltam, hova is kerüljenek a gyűrűk. Mivel az esküvő szerves része a gyűrűk felhúzása, ezért azt gondoltam, kedves dolog lenne a gyűrűket és a képet "összegyúrni". A kép jellegzetességeit kihasználva, azaz, hogy a fiú térden állva épp megmutatja a csillogó gyűrűt, a lány pedig szendén, összekulcsolt kézzel áll ott előtte, végül azt találtam ki, hogy a fiú gyűrűje legyen a lány kezében, a lány gyűrűje pedig a gyűrűsdobozon. A szokványos szaténszalag nem lett volna jó, úgy éreztem, nem illene bele a kompozícióba, olyan ormótlanul széles lett volna, bumfordi. Így aztán fémszálas vékonyabb aranyfonalat kerestem, amit dupla szállal átöltöttem az anyagon. Az volt a fejemben, hogy így simán ki lehet húzni az anyagból az aranyszálat később és így eltenni a párnácskát. Az első gond akkor jelentkezett, amikor rá akartuk kötni a párnára a gyűrűket. Éppen ezért másoknak azt javasolnám inkább, hogy egy vastagabb aranyszálat vagy vékonyabb aranyzsinórt öltögessenek inkább a párnára. Ne túl vastagot, mert a finom hímzéshez képest az is bumfordinak hat majd, azt hiszem.
Persze végül sikerült rákötni a gyűrűket a szálakra, amikre csomót kötöttem még előzőleg, hogy ne csússzanak ki az anyagból ... és az anyakönyvvezető előtt kikötni is sikerült (bár egy pillanatra leizzadtam azért).
A lányaimnak (akik koszorúslányok voltak az esküvőn) az utolsó éjszaka még készítettem a két kapott kosárhoz bélést is. Erről sajnos nincs fotóm, de mihelyst lesz, akkor arról is teszek fel képet ide, a blogba. Nagyon egyszerű, de szép és a célnak megfelelő bélelési technikát találtam ki.
