Szülinap

Tegnap volt a szülinapom. Ezek hosszabb ünnepek, hiszen másnap augusztus 20-a következik, államalapításunk ünnepe.

Tegnap reggel úgy ébredtem, hogy nem én csináltam a reggelit, hanem a lányaim hozták be és az ágyikómban eszegettem. És édes meglepetéseket kaptam, rajzokat és apró kis "porfogókat", amiket én nagyon szeretek nézegetni. Igazából nincs olyan tárgy, amihez nagyon ragaszkodnék, de figyelek arra, hogy a környezetem szép legyen. Talán mert egy "galériába" születtem bele, minden kis falfelületen festmények, akvarellek, kisplasztikák, mozaikképek tervei voltak, lehet, hogy ezért igénylem ennyire, hogy színes, változatos, szemnek szép legyen a környezetem. Nekem fontos, hogy legyenek körülöttem "porfogók", kis mütyűrök, szép rajzok, kézimunkák. Szorgalmasan gyűjtögettem az ovis korokból és az iskolás évekből is, a saját itthoni vagy máshol, de nem oviban/iskolában készülteken kívül. A kisebbik lányom különösen sokat rajzol.
Délelőtt csengettek, de legnagyobb döbbenetemre nem mehettem ki. Hamarosan két mosolygós fej bukkant fel az ajtó mögül, egy kis pufi (buborékos, bélelt) borítékkal, amit menten ki is nyitottunk. Egy csodaszép nyaklánc volt benne Hokatától. Egy tündéres. Mesés. Ez volt a szülinapi meglepim.

Aztán a kisebbik lányom előhalászta a fürdőszobából azt az arcmaszkot, amit kikönyörgött (most lesz harmadikos, kisiskolás) és mivel kettő maszk volt egybecsomagolva, hát eltettük az egyiket későbbre. A sajátját persze már rég felhasználta, hát most lobogtatta a másikat, hogy itt a remek alkalom. ..
Este (vagyis igaziból késő délután) pedig elmentünk teázni a kedvenc teázónkba. Már annyiszor voltunk ott, hogy törzskártyánk is van. Jó szívvel ajánlnám bárkinek!
Kicsit megváltozott a kezdetek óta, már finom jazzt is játszanak, nem csak indián zenét és nem guggolnak már le a vendéghez, de indiános ruhában vannak még mindig és kedvesek, figyelmesek, tájékozottak a teákat illetően. Kicsit nagy a fluktuáció. A földszinti pultnál eddig mindig kaptunk meglepetést és alkalmanként egy egész furát is pluszban. Úgy értem, jópárszor előfordult már, hogy amikor megkérdezte a földszinti alkalmazott, hogyan éreztük magunkat és én persze elolvadva ecseteltem milyen jó itt lazítani és beszélgetni, a tulaj felpattant a pult mögül és hálálkodott vagy legalábbis megköszönte a válaszomat. Egyszer a kisebbik lányommal mentem, akinek az átlagnál is jobb a beszélőkéje és akkor a tulaj leszedegetett egy csomó teásdobozt, hogy a lányom beleszagolhasson a dobozokba, aztán kivett a kedvenc sütőtökös teájából egy kavicsnyira aszalódott szárított sütőtököt, hogy kóstoljuk meg, szerinte az a legfinomabb. Tényleg nagyon jó ízű volt, legközelebb ki is próbáltam a sütőtökös teát.
Mi mindig a nemdohányzó részbe megyünk le, nem szeretem a cigarettafüstöt. A környezet nagyon kellemes, narancsos színű falak, rengeteg indiános dísz, sokféle különterem, egyik klasszabb, mint a másik. Nagyon hangulatos. Itt-ott teknősbékák, ahányszor ott járok, annyiszor okoz meglepetést valami új, amit addig nem vettem észre. A teák közül meg alig lehet választani, annyira sokféle van. Igyekszem újabb teákat kipróbálni, ahányszor elmegyek és mivel társasággal szoktam menni, ezért lehetőség van mások teáit is megkóstolni. Mindig cukor nélkül szoktam inni először, mert a cukor/méz megváltoztatja az ízeket. Általában olyat szoktam választani magamnak, ami narancsos, valahogy ezek mindig nagyon finomak és ott ittam először rooibus teát és ott is szoktam át rá a fekete teáról. Vittem tollakat és papírt, hogy majd játszhassunk. Asszociációs játékkal kezdtük, mindenki felírt 1-1 lapra betűket, majd szavakat és átmásolta plusz három példányba (mivel négyen voltunk), aztán mindenki a betűk és szavak mellé írta azt, ami először eszébe jutott. Nagyon érdekes volt és egy csomó apró kis szösszenet, emlék bukkant elő, jót beszélgettünk. A kisebbik lányom is javasolt egy játékot, ott először egy egyszerű mondatot kellett írni, majd lerajzolni, aztán a lapot behajtogatva, csak a rajzról ki kellett találni, vajon mi volt az eredeti mondat. Nevetgéltünk a vicces rajzokon. És játszottunk egy kis "Activity"-t is, bár a kisebbik lányom kezdett egyre zajosabb lenni és hát, ez egy csendes, suttogós hely, hát csitítgattuk egy darabig, de nem nagyon ment. Jól felébredt a teától és melegszendvicsektől, és hát, mit szépítsem, elszaladt az idő, akkortájt normálisan már félig alszik. Még vettünk egy kis teát otthonra, tartalékba (már oda is az 50 g-os tea fele, mert ma főleg azt vittük magunkkal délután, amikor elindultunk a budai vár lábához).
Nagyon szép napom volt.

Ma egy különleges hír is várt rám. Ágó táskáját én nyertem meg. Gyönyörű táska, nagyon szépen köszönöm! Vigyázni fogok rá!