Adventi vásár

Bár írhatnám, hogy milyen jó volt, de sajnos nem lenne igaz...
Szinte semmit sem vittek tőlem, néhány dióbabát és egy-két karácsonyfadíszt kivéve. Nagyon elszomorított a dolog és ez roppant finom megfogalmazás. Anyagilag eléggé padlón vagyunk, a vásár látogatottsága minimális volt, szóval összességében nincs jó érzésem.
Kaptam kedves szavakat, dicsérő jelzőket és egy alig totyogó babóca ahogy meglátta az asztalomat, megindult felém, szemmel láthatóan és füllel tisztán hallhatóan nagyon-nagyon akarta az egyik dióbabámat, hihetetlenül édes volt - szóval, azt hiszem, nem az én portékámmal volt gond...
Azért beteszek ide két fotót, hogy lássatok. Az első a szombati napon készült, elég jó lett a minősége. A második pedig vasárnap, mobillal fotózva, úgyhogy annak a képfelbontása nem igazán jó.

I wish I could write that it was so good, but sadly it was not true...
I could sell almost nothing, except of a few walnut babies and a few Christmas tree ornaments. It made me sad and this is a moderate wording. I did hope that this fair helped me a bit financially, but the fair’s attendance was really minimal, so it was so bad, on the whole.
However, I received kind comments and there was a sweet toddler, who seeing my table, came to me again and again and wanted one of my walnut babies so much. I think that not my creations caused the problem…
Well, I put here two photos for you to see me. The first photo was made on Saturday, its quality is quite good. The second one was made on Sunday (with cell phone, so its quality is less good).

1. nap, szombat (1st day, Saturday)
2. nap, vasárnap (2nd day, Sunday)

Vasárnap délután ráadásul elmehettem volna Bagdy Emőke professzor asszony (aki most kapott Prima Primissima díjat) előadására a gyülekezetünkbe, amitől mindig feltöltekezem. Nagyon szeretem az előadásait, annyira természetes és emberi, mindig úgy érzem, felemeli elcsüggedt fejem.