Az a megtiszteltetés ért, hogy idén (mivel a nagyobbik lányom most tavasszal konfirmált a református gyülekezetünkben) felkértek, készítsek az ajándék Bibliákra borítókat valamilyen szép hímzéssel. Sokat rágódtam, milyen legyen a borító, hiszen egy Bibliának különleges helye van a szívünkben és bár tudom, hogy minden konfirmandusnak volt már egy-egy, de ez most mégis más: ez a gyülekezet ajándéka, benne mindenkinek egy-egy személyre szóló igével.
Úgy döntöttem, hogy elegáns, de mégis szép borítót fogok készíteni. Az interneten korábban már találtam egy olyan honlapot, ami igazi kis kincsesláda, mindenkinek jó szívvel ajánlom nézegetni, mert nagyon érdekes, rengeteget lehet tanulni belőle, nagyon inspiráló.
Igaz, angolul vannak benne a leírások, de aki nem is tud jól ezen a nyelven, annak is érdemes belenézni egy-egy projektbe, mert bőven illusztrált és a projektek egy része akkor is tökéletesen érthető, ha valaki még alapszinten sem boldogul az angol nyelvvel. Az egyes cikkek pdf-filok formájában nyithatók és tölthetők le, tehát szükség lesz Acrobat Reader-re (szerencsére szabadon letölthető ez a szoftver!!).
Sajnos a leírásban nincsenek sem ékezetes betűk, sem kisbetűk, ezért akinek szüksége lenne ilyesmire, annak magának kell megoldania valahogy.
Itt lehet megtalálni a betűket az "a" betűtől az "o" betűig:
http://www.craftcreations.com/Leaf/1255/1/Craft-Creations-Magazine-Issue-2---Summer/
Itt lehet megtalálni a betűket a "p" betűtől egészen a "z" betűig:
http://www.craftcreations.com/Leaf/1256/1/Craft-Creations-Magazine-Issue-3---Autumn/
Mindenkinél a keresztneve kezdőbetűjét hímeztem és egyénileg választottam színt, figyelembe véve, ha volt erre vonatkozó kívánság, illetve természetesen a lányoknak világosabb, "lányosabb" színt, míg a fiúknál inkább sötétebb és/vagy "fiúsabb" színt kerestem. Az ifjaknál nagyon kevés arany fonalat használtam, a belső kacskaringós motívumot az alapszín egy világosabb változatával hímeztem (pl. a sötétzöldhöz világosabb zöldet választottam). A felnőtt konfirmandusoknál a belső kacskaringós díszítést is arany hímzőfonallal készítettem.
Ez a lányomé:
július 31, 2010
július 24, 2010
Textilkönyv 100. szülinapra
Ezt a textilkönyvet a férjem nagymamájának 100. szülinapjára készítettem. Ez már az a kor, amikor nem túl könnyű ajándékot adni. Én olyasmit szerettem volna készíteni, aminek nagyon örül és ami egészen egyedi és csak neki szól.
A textilkönyv hátlapja:
Ahhoz, hogy lehessen lapozgatni a textilkönyvet, a lapok szélébe egy-egy szatén szalagot varrtam (laponként más és más színekkel, hogy szép tarka legyen) és az ezeken a füleken át, zsinórral fűztem össze a lapokat, majd csomóval rögzítettem és a zsinór végére fagolyót tettem:
Minden oldal közepére egy vászonra nyomtatott fotó került. A fotókat előzőleg gondosan választottuk ki együtt, majd egy erre szakosodott üzletben vászonra nyomtatták azokat (ma már tudom, hogy lehet tintasugaras nyomtatóhoz speciális papírt venni!).
Főleg persze a gyerekekről készült képeket válogattunk, illetve olyanokat is, amiken a dédivel együtt láthatók és az utolsó fotós oldalra kerestünk egy-egy képet a férjemről, meg rólam. A képeket sárga-fehér kockás vászon segítségével kereteztem, aztán cikcakköltéssel, laponként különböző színű cérnával körbeszegtem a már említett szatén fül beillesztésével. Minden lap kétoldalas.
Mintaoldal (ez a 2. oldal):
Minden oldalt egyszerű hímzéssel díszítettem. Íme néhány részlet:
Más textilkönyveket is készítettem korábban, például verses könyvecskéket a lányaimnak egy-egy kedvenc vers feldolgozását, főleg applikációs technikával. Egy alkalommal, egy most már volt főnökömnek is készítettem egy csodaszép textilkönyvet, amihez egy Ida Bohatta verset választottam. Mindenkinek ajánlom, hogy olvasgasson ettől az osztrák költőtől, mert gyönyörű, lelket melengető verseket írt. Könyvecskéit a saját maga által készített illusztrációk díszítik. Bár én tudnék így rajzolni!
A volt főnökömnek alkotott textilkönyv kétlapos lett, rengeteg hímzéssel készült és elöl gombbal zárható. Sajnos nem készült kép róla.
A textilkönyv hátlapja:
Ahhoz, hogy lehessen lapozgatni a textilkönyvet, a lapok szélébe egy-egy szatén szalagot varrtam (laponként más és más színekkel, hogy szép tarka legyen) és az ezeken a füleken át, zsinórral fűztem össze a lapokat, majd csomóval rögzítettem és a zsinór végére fagolyót tettem:
Minden oldal közepére egy vászonra nyomtatott fotó került. A fotókat előzőleg gondosan választottuk ki együtt, majd egy erre szakosodott üzletben vászonra nyomtatták azokat (ma már tudom, hogy lehet tintasugaras nyomtatóhoz speciális papírt venni!).
Főleg persze a gyerekekről készült képeket válogattunk, illetve olyanokat is, amiken a dédivel együtt láthatók és az utolsó fotós oldalra kerestünk egy-egy képet a férjemről, meg rólam. A képeket sárga-fehér kockás vászon segítségével kereteztem, aztán cikcakköltéssel, laponként különböző színű cérnával körbeszegtem a már említett szatén fül beillesztésével. Minden lap kétoldalas.
Mintaoldal (ez a 2. oldal):
Minden oldalt egyszerű hímzéssel díszítettem. Íme néhány részlet:
Más textilkönyveket is készítettem korábban, például verses könyvecskéket a lányaimnak egy-egy kedvenc vers feldolgozását, főleg applikációs technikával. Egy alkalommal, egy most már volt főnökömnek is készítettem egy csodaszép textilkönyvet, amihez egy Ida Bohatta verset választottam. Mindenkinek ajánlom, hogy olvasgasson ettől az osztrák költőtől, mert gyönyörű, lelket melengető verseket írt. Könyvecskéit a saját maga által készített illusztrációk díszítik. Bár én tudnék így rajzolni!
A volt főnökömnek alkotott textilkönyv kétlapos lett, rengeteg hímzéssel készült és elöl gombbal zárható. Sajnos nem készült kép róla.
Judy párnája
Ezt a párnát egy nagyon kedves barátomnak vittem.
A hímzés mintáját (pdf-formátumban, „Bluebells” névvel) innen töltheted le:
http://www.craftcreations.com/Leaf/1254/1/Craft-Creations-Magazine-Issue-1---Spring/
Igazán szeretem ezt a mintát, már többször hímeztem ilyen virágot, különböző színekkel is nagyon szép lett.
Amit Judynak vittem párnát, arra vászon anyagból készítettem szegélyt. A varrásvonalba vajszínű csipkét varrtam. Mivel a csipke mintája engedte, a szabályosan ismétlődő lyukakat kihasználva, élénk narancssárga szaténszalagot fűztem a csipke áttört mintájába. A sarkokba virágokat varrtam (applikációt), mert ez erősen rögzíti a szaténszalagokat, azok így biztosan nem csúsznak ki, egyúttal a csipke végeit is erősen fogják. Bár azt szoktam javasolni, hogy a párnáimat nyugodtan moshatók akár mosógépben is, de ezúttal inkább kézi mosást ajánlanék a szaténszalag miatt.
július 22, 2010
Halacskás párnahuzatok (2)
Ezek a párnahuzatok az első applikációs kísérleteim...
Két párnahuzatot varrtam jótékonysági célból, de nem keltek el és visszakaptam őket. (Persze a lányaim rögtön kaptak az alkalmon és azóta az ágyukon vannak.)
Igazi, klasszikus applikációs technikával készültek, főleg gépi varrással (egyenes- és cikcakk öltéssel).
A párnahuzatokat úgy terveztem, hogy akváriumhoz hasonló képet adjon, ezért is választottam világoskék alapot, valamint sötétkék szegélyt. Noha általában kész (vies-zel kitömött) párnákat szoktam készíteni, de ez alkalommal inkább csak huzatot varrtam. Alsó- és felső szegélye végig levarrt, míg a jobb- és bal szélére két-két zsinórt varrtam be, hogy azokat masnira kötve, körben le lehessen zárni a huzatot, megakadályozva a pehelypárna kicsúszását.
A vízinövények elkészítéséhez többféle díszszegélyt, illetve szaténszalagot használtam fel. A szaténszalagoknak csak a két-két szélét varrtam le és kissé megtekertem őket, így egészen különlegesen festenek. Némelyik hal uszonyához is díszszegélyt választottam, a mosások után vasalóval szoktam óvatosan szétvasalni a szálakat. A párnák elkészítésekor még gyöngyöket és gombokat is felhasználtam. A vonalak egy részét textilfilccel rajzoltam meg.
Két párnahuzatot varrtam jótékonysági célból, de nem keltek el és visszakaptam őket. (Persze a lányaim rögtön kaptak az alkalmon és azóta az ágyukon vannak.)
Igazi, klasszikus applikációs technikával készültek, főleg gépi varrással (egyenes- és cikcakk öltéssel).
A párnahuzatokat úgy terveztem, hogy akváriumhoz hasonló képet adjon, ezért is választottam világoskék alapot, valamint sötétkék szegélyt. Noha általában kész (vies-zel kitömött) párnákat szoktam készíteni, de ez alkalommal inkább csak huzatot varrtam. Alsó- és felső szegélye végig levarrt, míg a jobb- és bal szélére két-két zsinórt varrtam be, hogy azokat masnira kötve, körben le lehessen zárni a huzatot, megakadályozva a pehelypárna kicsúszását.
A vízinövények elkészítéséhez többféle díszszegélyt, illetve szaténszalagot használtam fel. A szaténszalagoknak csak a két-két szélét varrtam le és kissé megtekertem őket, így egészen különlegesen festenek. Némelyik hal uszonyához is díszszegélyt választottam, a mosások után vasalóval szoktam óvatosan szétvasalni a szálakat. A párnák elkészítésekor még gyöngyöket és gombokat is felhasználtam. A vonalak egy részét textilfilccel rajzoltam meg.
július 21, 2010
Alapismeretek: fonalgrafika
A fonalgrafika olyan hímzést jelent, amikor előre, adott minta alapján kilyukasztott kartonra hímzünk.
A lyukasztáshoz hungarocell táblát szoktam használni (mások parafa alátétet használnak). Erre teszek rá max. 2 kartont, legfelülre pedig a mintát. A megjelölt helyek némelyikére gombostűket teszek, ezzel rögzítem a kartonokat, nehogy véletlenül elmozduljanak. Ezután minden további megjelölt helyre teszek egy-egy lyukat. Akkor lesz szép a hímzés, ha a lyukak egyenletesen oszlanak szét.
Többféle öltést is lehet használni, ahogyan ez a mintákon is látszik. Hímzéshez a kevésbé minőségi hímzőfonal is megteszi (nem baj, ha amúgy eresztené a színét), mert a kartont úgysem vizezzük. Tompa hímzőtűt szoktam használni a hímzéshez. Legjobb a vékony tű, mert akkor kisebb lyuk látszik majd a kartonon. Nem szerencsés csomót tenni a fonal végére, mert az a lap vastagságához képest nagyon kidudorodik, nehéz „eltüntetni”. A szálat a hátoldalon celluxszal érdemes rögzíteni, a kezdő szakaszát és a végét is.
Hímzéskor figyelni kell arra, hogy a szál feszes legyen, de ne túl erősen fogjuk, mert akkor beszakad a karton. Gyakorlottabb hímzők már arra is tudnak ügyelni, hogy a ha egy csomópontból több szál indul vagy ha egy csomópontba több szál fut be, akkor az szépen kifeküdjön, azaz a szálak egymás mellett feküdjenek.
Hímzés után papírragasztóval (a stiftes ragasztó szebben ragaszt) egy másik kartont vagy géppapírt szoktam ragasztani a hátoldalra. Mivel sokszor hímeztem kartonra gyerekekkel, ezért észrevettem, hogy a papírragasztó mennyiségét nem mindig tudják jól meghatározni. Jellemzően túl sok ragasztót használnak, ami aztán kinyomódhat a lyukakon, ezért azt szoktam javasolni, hogy celluxszal ragasszák le a lyukakat, mielőtt elkezdik a hátsó kartont és a hímzett kartont összeragasztani.
Ha gyerekekkel hímzek, akkor sok előkészületet igényel a dolog, mert nem csupán méretre kell vágni a kartont (és nagyobb szegélyt is szoktam hagyni), meg lyukasztva vinni, de egy bonyolultabb minta esetén vékonyan, mégis láthatóan, színes ceruzával meg is rajzolom a vonalakat részben vagy egészben, hogy könnyebb legyen nekik követni. Ilyenkor viszek segédeszközöket is: tompa (!!) hímzőtűt (az ovisoknak vastagabbat, hogy jól meg tudják fogni, a kisiskolásoknak vékonyabb is megfelelő), celluxot (a csomókat elkerülendő!), sokféle hímzőfonalat. Amikor könyvjelzőt készítünk, akkor cikcakkollót is szoktam vinni magammal, mert a felső és alsó szegélyt azzal formásabbra lehet vágni.
Itt jó sok mintát találhatsz (Jozefina mintái):
http://fonalgrafika.jozefina.fotoalbum2.hu/#page-0
Angol nyelvű honlapokon a következő kifejezésekkel keresgélhetsz:
* paper embroidery
* embroidery on paper
* embroidery patterns
* embroidery card
A lyukasztáshoz hungarocell táblát szoktam használni (mások parafa alátétet használnak). Erre teszek rá max. 2 kartont, legfelülre pedig a mintát. A megjelölt helyek némelyikére gombostűket teszek, ezzel rögzítem a kartonokat, nehogy véletlenül elmozduljanak. Ezután minden további megjelölt helyre teszek egy-egy lyukat. Akkor lesz szép a hímzés, ha a lyukak egyenletesen oszlanak szét.
Többféle öltést is lehet használni, ahogyan ez a mintákon is látszik. Hímzéshez a kevésbé minőségi hímzőfonal is megteszi (nem baj, ha amúgy eresztené a színét), mert a kartont úgysem vizezzük. Tompa hímzőtűt szoktam használni a hímzéshez. Legjobb a vékony tű, mert akkor kisebb lyuk látszik majd a kartonon. Nem szerencsés csomót tenni a fonal végére, mert az a lap vastagságához képest nagyon kidudorodik, nehéz „eltüntetni”. A szálat a hátoldalon celluxszal érdemes rögzíteni, a kezdő szakaszát és a végét is.
Hímzéskor figyelni kell arra, hogy a szál feszes legyen, de ne túl erősen fogjuk, mert akkor beszakad a karton. Gyakorlottabb hímzők már arra is tudnak ügyelni, hogy a ha egy csomópontból több szál indul vagy ha egy csomópontba több szál fut be, akkor az szépen kifeküdjön, azaz a szálak egymás mellett feküdjenek.
Hímzés után papírragasztóval (a stiftes ragasztó szebben ragaszt) egy másik kartont vagy géppapírt szoktam ragasztani a hátoldalra. Mivel sokszor hímeztem kartonra gyerekekkel, ezért észrevettem, hogy a papírragasztó mennyiségét nem mindig tudják jól meghatározni. Jellemzően túl sok ragasztót használnak, ami aztán kinyomódhat a lyukakon, ezért azt szoktam javasolni, hogy celluxszal ragasszák le a lyukakat, mielőtt elkezdik a hátsó kartont és a hímzett kartont összeragasztani.
Ha gyerekekkel hímzek, akkor sok előkészületet igényel a dolog, mert nem csupán méretre kell vágni a kartont (és nagyobb szegélyt is szoktam hagyni), meg lyukasztva vinni, de egy bonyolultabb minta esetén vékonyan, mégis láthatóan, színes ceruzával meg is rajzolom a vonalakat részben vagy egészben, hogy könnyebb legyen nekik követni. Ilyenkor viszek segédeszközöket is: tompa (!!) hímzőtűt (az ovisoknak vastagabbat, hogy jól meg tudják fogni, a kisiskolásoknak vékonyabb is megfelelő), celluxot (a csomókat elkerülendő!), sokféle hímzőfonalat. Amikor könyvjelzőt készítünk, akkor cikcakkollót is szoktam vinni magammal, mert a felső és alsó szegélyt azzal formásabbra lehet vágni.
Itt jó sok mintát találhatsz (Jozefina mintái):
http://fonalgrafika.jozefina.fotoalbum2.hu/#page-0
Angol nyelvű honlapokon a következő kifejezésekkel keresgélhetsz:
* paper embroidery
* embroidery on paper
* embroidery patterns
* embroidery card
Címkék
alapismeretek (basics)
Alapismeretek: crazy patchwork
Az eddigi tapasztalataim alapján úgy definiálnám ezt a technikát, hogy foltvarrásos kézimunkát egészítünk ki különböző hímzésekkel, tipikusan például a varrásvonalakat letakarva csipkével, szaténnal. Az anyagszélek találkozási vonala kiváló "sorvezető" valamilyen hímzéses sormintához. Ezen kívül persze a foltok által kijelölt tereket is ki lehet tölteni valamilyen módon, akár gyöngyökkel, gombokkal is.
Mire figyeljünk nagyon?
* Lehetőleg olyan alapanyagokat (textilia, gomb, flitter, gyöngy... stb.) használjunk, amik kibírják a tisztítást. Lehet, hogy az anyukaságom az oka, de kézimunkáim elkészítése során igyekszem figyelembe venni, hogy gyerekek mellett a kézimunkáinkat időnként mosni és vasalni is kell. Nem szoktam egyszerre túl sok gombot használni vagy olyan anyagokat összeválogatni, ahol a mosás hatására eldeformálódnak az anyagok. A legjobb az, ha már használt anyagokat használunk fel újra, de ha valahol látunk egy szép anyagot, akkor azt mindenképpen ki kell legalább egyszer mosni, hogy "beavassuk", azaz ne később ugorjon össze és lássuk, engedi-e a színét!
* A párnáim összevarrásakor szoktam hagyni egy kisebb nyílást, amin keresztül ki lehet fordítani vagy újra lehet tömni.
* Nyugodtan engedjük el a fantáziánkat és próbáljunk ki újdonságokat is, például vasalható csillogó gyöngyöt, térben kiemelkedő applikációt, függönydíszt, farkasfogat. Jó szolgálatot tehet a rongyoszsákunk, ahol igazi kincsekre bukkanhatunk: gyönyörű gombokra, egy feslő anyag valamilyen szép részletére, mintájára, egy apróbb hímzésre, régi csipkékre. Nagymamáink porosodó textiliái is új formában születhetnek újjá.
* Családosok esetében ügyeljünk arra, hogy "gyerekbiztos" legyen az elkészült tárgy (párna, falvédő... stb.). A legkisebbek még mindent megrágcsálnak, amit elérnek, vagyis ilyenkor erősen kell felvarrni a gyöngyöt vagy egyáltalán nem kellene használni a fulladásveszély miatt!!
* Párnáknál töltőanyagként vies-t szoktam használni, mert ez mosható. Méteráruként lehet megvenni, bár én fel szoktam vágni kisebb darabokra, hogy egyenletesebben lehessen elosztania párna belsejében és a csücskökbe is szoktam tömni egy-egy kisebb vlies-darabot. Többszöri mosást követően a tömőanyag sajnos "összeesik", de semmi baj, hiszen ki lehet cserélni.
Nagyon sokféle öltéstípust ismerek, de mivel csak nagyon korlátozottan találtam eddig magyar nyelvű leírásokat, ezért főleg az angol neveket fogom használni (így rá is lehet keresni majd az interneten).
Itt találhatsz egy másik hímzéses foltvarrással foglalkozó blogot:
http://eminor.blogter.hu/
Mire figyeljünk nagyon?
* Lehetőleg olyan alapanyagokat (textilia, gomb, flitter, gyöngy... stb.) használjunk, amik kibírják a tisztítást. Lehet, hogy az anyukaságom az oka, de kézimunkáim elkészítése során igyekszem figyelembe venni, hogy gyerekek mellett a kézimunkáinkat időnként mosni és vasalni is kell. Nem szoktam egyszerre túl sok gombot használni vagy olyan anyagokat összeválogatni, ahol a mosás hatására eldeformálódnak az anyagok. A legjobb az, ha már használt anyagokat használunk fel újra, de ha valahol látunk egy szép anyagot, akkor azt mindenképpen ki kell legalább egyszer mosni, hogy "beavassuk", azaz ne később ugorjon össze és lássuk, engedi-e a színét!
* A párnáim összevarrásakor szoktam hagyni egy kisebb nyílást, amin keresztül ki lehet fordítani vagy újra lehet tömni.
* Nyugodtan engedjük el a fantáziánkat és próbáljunk ki újdonságokat is, például vasalható csillogó gyöngyöt, térben kiemelkedő applikációt, függönydíszt, farkasfogat. Jó szolgálatot tehet a rongyoszsákunk, ahol igazi kincsekre bukkanhatunk: gyönyörű gombokra, egy feslő anyag valamilyen szép részletére, mintájára, egy apróbb hímzésre, régi csipkékre. Nagymamáink porosodó textiliái is új formában születhetnek újjá.
* Családosok esetében ügyeljünk arra, hogy "gyerekbiztos" legyen az elkészült tárgy (párna, falvédő... stb.). A legkisebbek még mindent megrágcsálnak, amit elérnek, vagyis ilyenkor erősen kell felvarrni a gyöngyöt vagy egyáltalán nem kellene használni a fulladásveszély miatt!!
* Párnáknál töltőanyagként vies-t szoktam használni, mert ez mosható. Méteráruként lehet megvenni, bár én fel szoktam vágni kisebb darabokra, hogy egyenletesebben lehessen elosztania párna belsejében és a csücskökbe is szoktam tömni egy-egy kisebb vlies-darabot. Többszöri mosást követően a tömőanyag sajnos "összeesik", de semmi baj, hiszen ki lehet cserélni.
Nagyon sokféle öltéstípust ismerek, de mivel csak nagyon korlátozottan találtam eddig magyar nyelvű leírásokat, ezért főleg az angol neveket fogom használni (így rá is lehet keresni majd az interneten).
Itt találhatsz egy másik hímzéses foltvarrással foglalkozó blogot:
http://eminor.blogter.hu/
Címkék
alapismeretek (basics)
július 20, 2010
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)