Ennek a párnának az alapja fehér napszövet. Erre rajzoltam fel szabad kézzel a fészket és a kismadarat, majd kihímeztem.
Nagyon szeretem a természetes anyagokat, ezért szegélynek lenvásznat választottam. Tekintettel arra, hogy egy, a szívemnek kedves öregúré lett a meglepetés párna, ezért végül barna színű lenvásznat vettem.
A már meglévő színekkel harmonizáló színeket választottam a farkasfogból (egy világosbarna és egy zöldesbarna színűt), egy világosabbat a jobb oldali és a felső varrásvonalra, illetve egy sötétebbet a bal oldali és az alsó varrásvonalra.
A megfelelő farkasfogat a len és a gyöngyvászon varrásvonalába fektettem és kézzel, óvatosan (hogy ne feszüljön meg), a világos színűt sötét hímzőfonal segítségével, a sötétebbet pedig világosabb színű hímzőfonal használatával, párhuzamos öltésekkel rögzítettem az anyagon.
Ezután következett a sorminta. A felső és alsó szegélyre ugyanaz a sorminta került, csak tükrözve, míg a jobb és baloldalra az előzőekhez hasonló, de kicsit más sormintát hímeztem. Nagyon mutatós úgy a sorminta, ha a varrásvonal mentén a különböző anyagokhoz képest épp ellentétes színnel készül hímzés: azaz a barna lenanyagon fehér hímzőfonallal hímeztem a sormintát, a fehér vásznon pedig a barna lenvászon színéhez nagyon hasonló színű fonalat választottam ugyanahhoz a sormintához.
A párna színe ezzel el is készült. A hátoldal ugyanolyan, mint a szegély. Egy kis nyílást hagytam az alsó varrásvonalnál, hogy ki tudjam fordítani az egészet, majd a már kész párnahuzatot kimostam, kivasaltam. Ezután vlies anyaggal tömtem meg a párnát (ezt a tömőanyagot használják a téli dzsekikben), így akár mosógépben, többször is ki lehet mosni. Egy idő után a vlies összeesik ugyan, de ilyenkor ki szoktam cserélni a párnában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése