A nyár nálunk a szülinapozások ideje, idén nekem három is jutott: a hűű, sokadik nyaramat értem meg, aztán ötéves lett a blogom és nemrég átléptem az első futószülinapom szalagját (hogy ezzel az érdekes képzavarral éljek és ... milyen jó, hogy már ilyen is van, mármint futószülinapom, nem a képzavar).
Ha visszatekintek az elmúlt egy esztendőre, akkor azt kell mondjam, hogy nagy változások történtek nálam, bennem. Egyszer azt olvastam valahol, hogy ha nem tudunk a környezetünkön változtatni, akkor nekünk kell megváltozni - sokáig nem egészen értettem, mit is jelent ez a mondás, hiszen hogyan is cserélhetném le az értékrendemet ... aztán rájöttem, hogy mégis van benne igazság: a hozzáállásomat kell bizonyos dolgok tekintetében megváltoztatnom, a nézőpontomat kell elmozdítani és máshonnan tekinteni rá valamire...
Júniusban sajnos elvesztettem egy nagyon jó barátomat, akivel nagyon sok titkomat meg tudtam beszélni, aki mindig meghallgatott és olyankor finoman, máskor erősebben próbált segíteni az elakadásaimban. Hívő keresztényként (reformátusként) elfogadom, hogy ő már nincs itt velem, de nagyon hiányzik. Emléke kinccsé lett bennem, ahogy az intelmeit, biztatásait, szeretetét is őrizni fogom... (...)
Nagy szerencsém van, hogy abba a református gyülekezetbe járok, ahová
Bagdy Emőke is. Időnként szokott előadást tartani nekünk a gyülekezeti
tanácsteremben és én nagyon hálás vagyok neki mindazért a sok apró jó
tanácsért, amit eddig kaptam. Nos, legyen hát ennek a bejegyzésnek a
vezérfonala az ő híressé vált ajánlása a boldogsághoz: "kacagj, kocogj, lazíts, érints, segíts".
1) Kacagj
Nem szeretem a fogadalmakat, de januárban megfogadtam, hogy minden nap este végiggondolom az aznap történteket és tudatosan fogok figyelni azokra az akár icipici dolgokra, amik aznap mosolyra fakasztottak vagy amik érdekesek, pozitívak voltak. Nagyon tudok örülni apró gesztusoknak is: ha udvariasak velem, ha kapok egy jó szót, egy kedves email-t, ha valaki csak rám figyel, nekem szenteli az idejét. Bár vannak olyan napok, amik különlegesek és felemelők, de a többség mégis átlagos nap. Igyekszem a mindennapok szürkeségét elmosó dolgokat is értékelni (a vásáron újra, meg újra megjelenő és körülöttem ugráló feketerigót, meg egyáltalán, a lehetőséget, hogy vásárban lehetek, a bimbókat a virágaimon, egy ártatlan bókot a buszon, az előttem táncolva kocogót a futópályán, a virágillatokat, ami hirtelen bekúszik az orromba, sőt még a hűs szellőt is a Margitszigeten, mikor patakokban folyik rólam a víz). Azt hiszem, a kreativitásom miatt veszek észre egy sor részletet, olyasmiket, amikre mások nem figyelnek, pedig akkor és ott nagyon szórakoztatóak.
2) Kocogj
Bár ez a tanács eredetileg valamilyen testmozgásra ösztönöz, de múlt nyár elején elkezdtem (stresszlevezetésképp) kocogni, azt gondoltam, hogy már annyi mindent kipróbáltam, valaminek muszáj lesz működnie - végül az átmeneti időszak egyre csak nyúlt és nyúlt ... s mivel jólesett a mozgás, hát nem hagytam abba még télen sem (kb. 8 fok volt a határ és szerencsére elég enyhe volt a tél), sőt már szinte naponta kocogok egy kört a Margitszigeten, ami egy csodaszép park, igazi örömforrás. Vettem egy MP3-lejátszót és lágy zongorázós-vokálos jazzt hallgatok kocogás közben. (Esős időszakokban meg inkább tornázni szoktam itthon, bár a szülinapomon (néhány napja) majdnem elindultam a szitáló esőbe.) Annám eljött velem a Mozgás Éjszakájának egyik futamára (ahol hihetetlenül jó volt még a salsa-szamba-cha-cha-cha blokk is!) és már beregisztráltunk egy újabb futóeseményre. :)
3) Lazíts
Napközben a suliban online jazzadót hallgatok (
jazzradio.com), ami üdítő számomra. A szabad óráimban sokat olvasok és persze a kézimunkázás/kézművesség, azaz maga az alkotó folyamat is jó érzéssel tölt el. Bár sokat vagyok egyedül, de vannak kellemes kivételek: Lili lányommal idén többször is voltunk színházban és mivel ő is művészlélek, sőt mióta a művészettörténet megérintette, boldogan jön velem művészeti kiállításokra. Anna lányom korábban szívesen kísért el hangversenyekre, remélem, hogy azért idővel megint eljön velem párszor vagy legalább találok valakit, aki örömmel csatlakozna...
A húgom tanácsát követve többet fogok társaságba járni, eljárok majd kirándulni és társastáncolni.
4) Érints
Hát, ez nálam fura terület. Jéghideg anya, tartózkodó apa és két kisebb testvér mellett (ahol mindig nekem kellett a nagy és okos nővérnek lennem), ez gyerekkoromban nagyon kimaradt és ezért figyelnem kell rá, a mai napig (mármint, hogy a racionális énem ne telepedjen rá az amúgy hatalmas szívemre). Sokat változtam ezen a téren, mondhatnám gyökeresen. Igyekszem szerető anyuka lenni, tudatosan hallgatni az érzéseimre/megérzéseimre, gyakran megölelni a lányaimat, bár már nagyok (kicsi korukban ez sokkal fontosabb volt). Nagy szükségem lenne több érintésre ... és itt jön most a nyitó zárójel, három pont, majd a bezáró zárójel.
5) Segíts
Na, ez a pont viszont talán túlságosan is jól megy. Nagyon jó érzéssel tölt el, ha segíthetek másoknak, sok karitatív munkát végzek. Mivel sajnos többen durván visszaéltek a jóindulatommal, muszáj volt átgondolnom, hogy kinek és miben segítsek. Ez a szelektálás persze valahol megvisel, mert én alapvetően jószívű és nagylelkű vagyok, de az erőforrásaim végesek (kénytelen voltam magamat szembesíteni azzal, hogy az alapanyag például költség és a kapott hálás pillantás vagy "köszönöm" nem váltható be, ami persze nem jelenti azt, hogy akik kaptak tőlem ajándékot, önzetlenül, kedvességből, azokét egy percre is megbántam volna). A KLIK miatt sajnos a fizetésem érezhető mértékben csökkent, a kompenzálás meg bizonytalan. Szerencsére volt néhány alkalmam, amikor a kézműves portékáimat árulhattam és Istennek hála, volt szerény bevételem is. A következő időszakban szeretném, ha a hobbim jobban kiteljesedne. Egy nagyon kedves - hamarosan sajnos már csak volt - kolléganőmtől kaptam egy könyvet, ami hasznos üzleti tanácsokkal van tele és igyekezni fogok, hogy ezeket a hasznomra tudjam fordítani.
Nos, nem akartam ennyire személyes bejegyzést írni, de nagyon kikívánkozott belőlem és most kicsit megkönnyebbültem, köszönöm, ha eddig eljutottál, vagyis végigolvastad.......
Idén ismét az a megtiszteltetés ért, hogy meghívtak kézművesként a szokásos adventi keresztény karácsonyi könyvvásárra. Idén már 21. alkalommal szervezik a vásárt és jó szívvel ajánlom mindenkinek, érdemes benézni. A vásárt kézművesek is színesítik, többek között én is ott leszek.
Érdemes átfutni a hímzésről írt bejegyzést is ITT.
Amikor ezt a hímzést elkészítettem, rögtön elhatároztam, hogy bevásárlótáskát fog díszíteni. Nagyon aranyos minta, ITT lehet olvasni róla.
Erről a gerléről már írtam bejegyzést: ITT.
A Református Zenei Fesztiválra vittem magammal szatyrokat is, amiknek az elejére keresztszemes hímzések kerültek.
A tanév hamarosan lezárul és ilyenkor ha visszapillantunk, mindig vannak olyan gyerekek, akik valamiért a tanítók, tanárok szíve csücskébe lopták be magukat. Persze, mindannyian tudjuk, hogy egy csemete élete amúgy is megváltozik, amikor kórházba kerül és elsősorban gyógyulni szeretne, de a gyerekek jó része örül, ha tanulhat is, hiszen így nem maradnak le a tanulmányaikban és idővel visszamehetnek a régi osztályukba. Egy-egy kórházi (ágy melletti) óra leginkább olyan, mint egy magánóra: egyéni ritmusban, az egyéni adottságok figyelembevételével történik az ismétlés és az új tananyag átadása, szerintem igazán hatékony tud lenni.
Ezt a mintát is a Pinerest-en találtam, nagyon tetszik és élmény volt a hímzése. Úgy éreztem, hogy kifejezetten illene a bevásárlószatyor elejére, ezért többféle árnyalatban is elkészítettem. Anna és Lili lányom segítettek nekem színt választani. Az eredeti mintán csak egy picit változtattam, mert igazán jó, ahogyan kitalálták. Ha még készülne a sorozatból (mármint más színekkel), ide fogom betenni, hogy együtt legyenek...
